Azt hiszem, az utóbbi időben elharapóztak ezek a vegán, nem vegán, ne egyél húst, se tejet, jaj, de hiszen anélkül nem lehet és hozzá hasonló viták, főleg netes berkekben. Mindkét oldal próbálja meggyőzni az igazáról a másikat, hol enyhén, hol pedig agresszíven, viszont viszonylag kevesen vannak olyanok, akik hagyják élni a másikat. Tehát nem szólnak bele, ki mit eszik, hanem csak saját maguk életével és táplálkozásával törődnek.

Én is az utóbbi csoportba tartozom, ugyanis szerintem mindenkinek a saját döntésének kellene lenni, mit visz a saját szervezetébe. Legyen húsmentes, vagy húsban gazdag, mégha nem is értek vele egyet, nincs jogom mást támadnom a táplálkozási szokásai miatt. És noha én nem nagyon szeretem a húst, néha én is kimondottan kívánom, szóval nem tudnék vega lenni, nem még vegán. Viszont most nem arról szeretnék beszélni, hogy miért nem jó a teljes húsmentesség, vagy milyen "mellékhatásai" lehetnek az emberi szervezetben. Hanem egy teljesen más oldaláról szeretném megközelíteni ezt a témát.

Másfél éve egy ország ismerte meg a “princípium” szó jelentését, mikor egy énekes a nők dolgáról kezdett beszélni. Hogy a nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak, inkább tartozzanak valakihez, akinek gyereket szülhetnek. Ezidőtájt egy bajszos úr is hasonló szavakat mormogott, miszerint az lenne a legjobb, ha önmegvalósítás csúcspontja lányainknak a gyerekszülés, pontosabban az unokaszülés lenne. Hiszen vissza kell térnünk a hagyományos értékekhez, mert elcseszett ez a társadalom. És mindennek bizonyára a nők az okozói.

Aztán idén tavasszal valahonnan a világ másik feléről jött egy sorozat, ami pont ezt kívánja megmutatni: milyen is, ha a női princípium beteljesül, és visszatérünk a pár száz évvel ezelőtti nemi szerepekhez. A szolgálólány meséje egy 1985-ös regényből készült adaptáció, s mily meglepő, több évtizeddel a megjelenés után lett igazán aktuális. Elvileg Donald Trump hatalomra kerülésének köszönheti igazi sikerét, hiszen egy totalitárius diktatúrába vezényel el minket, ahol a nőknek semmi joguk sincs, csak gyereket szülni. Pontosabban csak azoknak a nőknek, akik még tudnak szülni, mert a világ meddőséggel küzd, és csak néhány nőnek adatott meg ez a nagyon becses és csodálatos dolog. Ők viszont rabokként arra vannak kényszerítve, hogy befolyásos uraknak nemzenek utódot.

Az utóbbi egy évben rengeteg dolgot megtapasztaltam. És ennek nagyon örülök, hiszen rengeteget tanultam belőle. 

Sokszor kerültem olyan helyzetbe, amikor döntenem kellett. Voltak lehetőségek, jók, kevésbé jók, de azt nem tudtam előre sosem, hogy melyik a megfelelő. Azt viszont tudtam, hogy nekem kell meghoznom ezt a döntést, és az én felelősségem lesz, ha rosszul sül el, és az is, ha jól. Én meg amolyan tipikus mérleg csillagjegyűként bizony szívtam a fogam, hiszen sosem tudtam könnyen döntéseket hozni, mindig mérlegelnem kellett még a legkisebb dolgok közt is, nem még a nagy felelősségű dolgoknál. Azt viszont tudtam, hogy az életem az én kezemben van, és a sorsomért magam vagyok felelős. Ha elkúrom, azért nem hibáztathatom a körülményeket, a sorsot vagy neadjisten más embereket.